Útkeresők: reformerek, ellenzékiek, mozgalmak

KUTATÁSI TERÜLET

Útkeresők: reformerek, ellenzékiek, mozgalmak

A késő államszocializmus válsága a pártállamon belül és kívül is új útkeresésekhez vezetett.

A kutatási terület

Az 1975-ös helsinki záróokmány emberi jogi vállalásaira hivatkozva az 1970-es évek második felében a régió több országában szervezett ellenzéki csoportok jelentek meg. Csehszlovákiában a Charta 77, Lengyelországban a Munkásvédelmi Bizottság (KOR), majd 1980-ban a Szolidaritás független szakszervezet lépett fel a pártállammal szemben. Magyarországon a demokratikus ellenzék szamizdatkiadványai és a népi-nemzeti értelmiség kezdeményezései, köztük az 1987-es lakiteleki találkozó, nyitottak teret a nyilvános vitának. Az 1980-as években a környezetvédelmi, béke- és egyházi mozgalmak új formát adtak a társadalmi önszerveződésnek. Magyarországon ezek közül különösen a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás vált jelentőssé. A pártállamon belül is megerősödtek a reformerek, akik az évtized végén reformkörökben szerveződtek. Ezek az útkeresések formálták ki azokat a politikai erőket, amelyek a rendszerváltoztatás szereplőivé váltak.

Fő kérdések

  • Hogyan formálta a helsinki folyamat a régió ellenzéki mozgalmainak céljait és eszközeit?
  • Milyen alternatívákat fogalmaztak meg a különböző ellenzéki irányzatok, és miben különböztek egymástól?
  • Hogyan váltak a környezetvédelmi, béke- és egyházi mozgalmak a társadalmi önszerveződés terepévé?
  • Milyen kapcsolat alakult ki a pártállamon belüli reformerek és az ellenzék között?
  • Hogyan hatottak egymásra a régió országainak ellenzéki mozgalmai?